A kellékeknél tartottam. Igazából ez a kifejezés, hogy kellék, elég tág fogalmat jelent nálam is. Ide sorolhatjuk a csiszolópapírokat, ragasztókat, fogókat, festékeket, ecseteket, vágó és lyukasztó eszközöket is.

Kezdjük onnan, hogy felbontjuk a makett dobozt. Elénk kerül a fröccsöntött műanyag vagy öntőkeret (amikor a műanyag alkatrészek „bele” vannak öntve egy keretbe).

Miután az összeállítási rajzot végignéztük, jöhet szépen sorban az alkatrészek kiválasztása a műanyag keretből. Ehhez a legkülönfélébb ollókat, fogókat használhatjuk. Miután az alkatrészt leválasztottuk, következhet a csiszolás, formálás. Általában erre szükség van, sajnos nem tudjuk úgy leválasztani a makett alkatrészeket a keretről, hogy ne maradjon rajta valami oda nem illő dolog, maradék.

A makett sorjázáshoz (u.n.: csiszolás, reszelés) használhatunk szikét (nekem ez vált be eddig a legjobban), lapos reszelőt illetve csiszolóvásznat is (utóbbit csak kicsi részekre darabolva ajánlom). A csiszolóvászonból is több fajtát használok, általában 400-1000-ig, függően attól, hogy épp mennyire kell, hogy kemény legyen az anyag. Ahogyan emelkedik ez a szám, annál finomabb szemcséjű a csiszolóvászon. Léteznek egészen finom szemcséjű, akár 6000-es finomságú csiszolóvásznak is, például a Gunze termék palettájában. Csiszolás után a tapasztaltabb makettezők a makett felületére panelvonalakat rajzolhatnak, a még életszerűbb felületekért (ehhez is léteznek célszerszámok). Magam részéről, ezt kezdőknek semmiképp nem ajánlanám, de e nélkül is életszerű maketteket lehet készíteni.

Csiszolás után következhet az alkatrészek úgynevezett száraz próbája. Ragasztó nélkül illesztjük össze az alkatrészeket, így ha esetleg pontatlanságot találunk, ragasztás előtt korrigálhatjuk. Az alábbi maketten pl többször újra kellett próbálnom egy-egy alkatrészt. Sajnos nem volt tökéletes, pedig a gyártó a jó öreg Revell gyártó makett volt.

Addig kövess Instán: 

www.instagram.com/diorama_makett/